Sztorizgatás, irogatás...

(nincs hosszú és rövid ö-m, ü-m)

Épp úgy alakult, hogy van idöm (kedvem mindig lenne), és irogatok olyan dolgokról, amikröl amúgy a napi edzéseknél nem szoktam beszámolni. Ez a blog elsösorban ugye inkább egy edzésnapló nekem, de mégiscsak egy blog, szóval had gyüljenek csak a bejegyzések ;-)

Szóval hangosan gondolkodok kicsit akkor… Lehet hosszú leszek, szóval egy zacskó mandula vagy akár egy egész grillcsirke is lehet a közelben, hogy teljes legyen a kikapcsolódás :-)

Pár év gyerekkori karate (shotokan) ill. nagypályás foci után 2001-ben kezdtem konditerembe járni. Nem panaszkodtam a fizikumomra már akkor sem, de nem titok, hogy kezdetben én is örültem, amikor láttam a tükörben, hogy megizmosodtam. Viszont föleg maga a súlyzózás, a súlyok pakolgatása, a különbözö gyakorlatok kötöttek le, illetve ha vmiben fejlödtem. Fejlödés alatt itt föleg az erösödést értem, vagyis, hogy nagyobb súlyokkal tudtam dolgozni. Edzésterveim kreatívabbnál-kreatívabbra (?) alakítottam, a minimalista tervektöl fényévekre voltak, cifrábbnál cifrábbak, minél több variációval, egy izomcsoportot heti egy max kétszer edzettem, ahogy annak lennie kellett…persze akkoriban :-)

Aztán véget ért a sulikorszak, elkezdtem dolgozni, és a napi 8-9 óra ülömunka után vmi óriási változtatás kellett, hogy folytassam a mozgást, legyen vmi, mert a munka után fáradtan, nulla motiváltsággal nem csoda, hogy szarul ment a “kondizás”.

Vhogy kezembe akadt 2007 elején egy ingyenes Fitmuscle magazin, és abban olvastam egy nagyon jó cikket a Crossfitröl Radnai Tamástól. Megfogott a téma, és így kezdödött nálam ez az egész funkcionálisosdi… (micsoda szó…:-) )

A neten való böngészést ezekután nemcsak a horgászat, sporthírek, hanem crossfit-es illetve tesztoszteron cikkek böngészése tették ki. Mondhatjuk, hogy már a netezésem is funkcionálisabb lett :-)

Az edzés is beindult, kreáltam magamnak a rendelkezésre álló eszközökkel a különbözö metconokat, és nagy elszántsággal toltam az edzéseket. Nem a fekvenyomás lett a legfontosabb gyakorlat, hanem hogy megtanuljam a kipping húzódzkodást, és növeljem a húzódzkodások számát. (ó, amikor átléptem a 20-as álomhatárt 23 ismétléssel már a fellegekben jártam) Az állóképességem rövid idön belül rengeteget javult, és a max eröm is nött, amin akkor még csodálkoztam, hogy hogyan is van ez kérem a sok metabolikus munka ellenére. Mostmár azért tisztábban látom, és nem csodálkozom. A lényeg, hogy az edzések érdekesek, változatosak voltak, és amikor 2009-ben Traxi barátom is megfertözödött a crossfittel, na akkor nagyon beindult a dolog. Megszállottabb volt a srác, mint én. Blogról blogra olvasgatott, cikkeket talált, igen fanatikus volt, és ezzel még az én eddigi lelkesedésemet is megtúrbózta. Beindult ez a csodálatos blog :-) Nyomtuk a közös edzéseket. Változatosan, és jöttek is az eredmények, legalábbis magunkhoz képest mindenképp. Traxi meg szinte “megutáltatta” magát a teremben, ahol eddig normálisnak tartották :-) Az eddig normális gyúrós srác, elkezdte nyomni a burpee-ket, elemelést, ugrálókötelet, és üvöltözött a metconok közben, és természetesen azt sem tudta, hova feküdjön a metconok után :-) Mostmár legalább ketten voltunk “nem normálisak” :-)

Aztán a crossfit által egyre többet botlottam a neten a kettlebellbe, és ezáltal rengeteg jó blogba. Gondoltam, ilyen nekem is kell, és de jó lesz, hogy ha épp nem jutok le terembe, akkor otthoni is tudok mókázni. Be is szereztem az elsöket 2010 februárjában, és megkezdödött az ismerkedés. “Természetesen” RKC nélkül magamtól. Nem vadultam velük egyátalán, de talán az edzésmúltnak is köszönhetö, hogy semmiféle sérülést nem szereztem.

Egy idö után változtak a dolgok… rájöttem, hogy jóval kevesebb idöráfordítással is hatékonyan meg tudom edzeni magam. Itt a bruttó idöráfordításra gondolok… egy termi edzés összekészüléssel, plusz öltözés, az út a terembe, megint átöltözés, edzés, utána megint öltözés, megint haza, ez simán beletelt min. 2 és fél órába. Ezt pedig heti 3-4-5-6szor már nem tudtam, és egy idö után nem is akartam csinálni. Minderre rátett egy lapáttal a bell nyújtotta kényelem, hogy otthon 45-60perc alatt kényelmesen megvoltam, és akkor amikor akartam, amikor épp idöm volt rá. Plusz a crossfit jellegü edzésben, a metconokban sem jöttek az eredmények, koptak is el az edzések végéröl rendesen energia, motiváltság hiányában.

Közben sok blogot olvasgatva egyre jobban képbe került az eröedzés, amiben ismét hamar jöttek az eredmények, és rövid idö alatt áttértem kizárólag az otthoni edzésekre, metconok nélkül. Nem, nem öregedtem, egyszerüen elmúlt, és nem feltétlen volt energiám fetrengeni a kemény metconok után. Lehet, hogy lehetett volna okosabban, nem kihajtva csinálni mindig, de akkor ilyet még nem tudtam, és mondhatom, hogy kiégedtem…

Az élet is változott. Mások lettek a prioritások (szerelem, család), de az edzést (én így hívom), nem akartam, és nem is tudtam volna teljesen elhagyni…

Az eredmények meg csak jöttek. Ezt a legjobban talán a pistolom tükrözi… Elsö otthoni kettlebelles pistol rekordom 24kg-val 1 ism. volt jobb lábbal. Ezt úgy csináltam otthon, hogy körbepárnáztam magam, cipöt vettem fel, hogy stabilabban legyek, és össze ne törjem a járókövet… ehhez képest kb év végén a Beast-tel, a 48kg-val megvolt jobbal az egy ismétlés… rögzítésben, és mezítláb persze! Aki olvasgatta a blogot, az már láthatta, olvashatta is ezeket az eredményeket.

Ugye bövült az eszköztár is pár bellel, és egy otthoni húzódzkodóval, és így mondhatom, hogy van egy termem (MáT’s Home Gym :-) ), ami lehetövé teszi, hogy többször edzhessek. Mondhatom, hogy sokkal jobban belepasszol a bioritmusomba (család, munka, hétköznapok), ha lehet így mondani, mint a termi edzés. A bellekbe fektetett elsöre soknak tünö összeg, pedig azzal szinte már meg is térült, hogy nem vettem terembérletet egy jó ideje. Nem elsödleges, de így utólag ez sem mellékes tényezö.

Kényelmes lettem, na! Az idöhiány, és a kényelem miatt minimalista edzéseim lettek, amikre ismét azt kell mondanom, hogy nem bánom, mert müködik. Ahogy írtam, olvasgatom a kettlebell blogokat, és vannak dolgok, amik bejönnek, kipróbálom öket, müködnek, és általában maradnak is. Gyakorlatokat nem ajánlott, de gondolatokat, elméleti dolgokat (mint pl a minimalista edzés is, és hogy naponta gyakorld, ami fontos, és hogy ne bukásig eddz) nagyon nem rossz dolog átvenni. Nekem föleg azok jöttek be, és müködtek, amiket a zárójelben írtam.

A lényeg, hogy nem bánom, hogy ebbe az irányba tendáltam. Belefér a magánéletbe, a hétköznapi életbe a mozgás, a gyakorlás, és egy-egy rekorddöntés, sikerélmény jót tesz a “boldogsághormonháztartásomnak” :-), és pozitívan hat az élet többi területére is.

Vegyük úgy, hogy ez egy kis összefoglalása volt a blog, és nekem mint egyik blogtulaj eddigi életének :-)