Egyszer, eddig az sem ment, hogy engedem magam lefelé, és onnan mindenféle támogatás nélkül visszahúzom magam. Másodszor, meg az sem, hogy leengedés közben ott álltam meg, és tartottam meg magam, ahol akartam. Természetesen a leengedés legvége a legnehezebb, ami még nem megy. Ott nem is akartam feszegetni, és lehullani, ezért a másik kezemmel besegítettem.
Legközelebb azért kisebb lendülettel húzom fel magam az elején, hogy ne himbálóddzak ennyire, mert az is kivehet egy kis enerdzsit.
Messze van még a teljes egykezes, de mégis közelebb, és közelebb...
